Alapítványunkról

Ma Magyarországon az emberek életét szinte teljes mértékben meghatározza, hogy milyen körülmények közé születnek. Ha valaki hátrányos helyzetűként látja meg a napvilágot, nagyon kicsi az esélye, hogy ki tudjon törni ebből a helyzetből. A Csörögi Tanodában ezt az esélyt igyekszünk növelni.

Célunk, hogy a hozzánk járó gyerekek a képességeiknek megfelelően tanuljanak tovább, olyan munkájuk legyen, amit örömmel végeznek, képesek legyenek a változó körülményekhez alkalmazkodni. Ehhez el kell érnünk, hogy a csörögi cigánysoron trendi legyen a tanulás.

Olyan fiatalokat szeretnénk nevelni, akik érzékenyek más társadalmi csoportok (pl. kisebbségek, idősek, fogyatékkal élők) problémáira. Érték számukra a nyitottság, érdeklődnek az őket körülvevő világ iránt.

Szeretnénk, hogy képesek legyenek harmonikus kapcsolatokat kialakítani szűkebb és tágabb környezetükben egyaránt. Célunk, hogy a tanodás gyerekek, családok olyan közösséget alkossanak, amely tagjai számíthatnak egymásra.

2011-ben kezdtük meg Csörögön a munkát egy közösségépítő program keretében, melynek célja az etnikai alapú feszültségek csökkentése volt. Ebben az időszakban masírozott Gyöngyöspatán a Magyar Gárda és a Betyársereg, ami cselekvésre ösztönzött bennünket. A település legnagyobb problémáját valamennyi résztvevő a drogfogyasztásban és -kereskedelemben látta. A tanoda mint drogprevenciós ötlet merült fel.

2012 nyarán kezdtünk el a gyerekekkel foglalkozni.. Először hetente egy alkalommal meseolvasással egybekötött kézműves foglalkozásokat tartottunk a gyerekeknek. Épületet az önkormányzat biztosított a számunkra a település művelődési házában.

Ekkor még a csörögi cigány közösség tagjai közül szinte senki nem dolgozott, a téli fűtés is problémát okozott, így indítottuk el 2013-ban a brikettgyártó programunkat, aminek minimális volt az anyag- és eszközigénye, szemben az időigénnyel, de mivel az emberek otthon voltak, nem dolgoztak, ez nem okozott problémát.

Majd az olvasás és kézműves foglalkozás mellett színi előadással és filmkészítéssel is próbálkoztunk. Ez utóbbi sikeresebbnek bizonyult, hiszen 2014-ben az egyik önkéntesünk és néhány tanodás diákunk együttműködéséből megszületett a „C class” című film, ami első helyezést ért el a „This human world” emberi jogi filmfesztiválon. Néhány gyerekünk így eljutott Bécsbe. Ez volt életük első külföldi útja.

Szintén a megélhetési gondok csökkentésére, illetve a munkára szoktatásra irányult később a Badur Alapítvány által finanszírozott kertprogramunk. Megművelhető területet az önkormányzati testület biztosított hozzá, sajnos csak az önkormányzati választásokig. A tanodai tevékenységünk szempontjából fontos volt megtapasztalni, hogy a gyerekeket mennyire motiválja, ha értelmes elfoglaltságot és ahhoz tartozó felelősséget bízunk rájuk.

Mivel a munkalehetőség hiánya továbbra sem szűnt meg, így ezután egy sajtműhely létrehozásával próbálkoztunk. Ennek apropóját az adta, hogy Csörögben volt már sajtüzem, amit bezártak. Volt olyan szülőnk, aki korábban ott dolgozott, tőle hallottunk róla. 2015-ben elkészítettük az üzleti tervünket, amivel a NESsT Alapítvány versenyében bekerültünk az első három díjazott közé.

A terveink azonban csak részben valósultak meg. A fő problémát az okozta, hogy kistermelőként nem lehetett létrehozni a sajtműhelyt, az európai uniós szabványnak megfelelő üzem pedig nagyon sokba került volna. Erre az időszakra esett az is, hogy az önkormányzati választások eredményének következtében nem tarthattunk többé foglalkozásokat a művelődési házban, így a tanodai alaptevékenységünk szintén kérdésessé vált. Az egyik család fogadott be bennünket, náluk tartottuk a foglalkozásainkat, ami öröm volt az ürömben, hiszen a munkánk elismeréseként értelmezhettük és erősítette a közösségben az összetartozás érzését.

A jelenlegi házunkba 2016-ban költöztünk, amiért mai napig nagyon hálásak vagyunk a Badur Alapítványnak. Így lettünk földönfutóból háztulajdonosok. Emlékszem, amikor vendégek érkeztek és az egyik gyerekünk kérés nélkül körbevitte őket, hogy megmutassa, ez a mi otthonunk.

Ezután a munkaerő-piaci helyzet kedvezőbbé vált. (Ez a tendencia egészen a koronavírus megjelenéséig tartott.) A szülők az alkalmi, fekete munkák helyett ugyan betanított munkában, többnyire három műszakban, de legálisan dolgozni kezdtek. Ennek nagy volt megélhetési szempontból a jelentősége, illetve az sem elhanyagolható, hogy a gyerekek más mintát láttak végre maguk előtt.

A mi figyelmünk így egyre inkább az alaptevékenységünk felé fordulhatott. Induláskor ketten, majd hárman voltunk. Önkéntes munkában dolgoztunk. Hetente egy alkalommal szombaton foglalkoztunk a gyerekekkel. Jelenleg öt napon tartunk foglalkozásokat, már van főállású alkalmazottunk és hat megbízási szerződéssel dolgozó munkatársunk. Az önkénteseink száma és a tanodás gyerekek száma is egyre nő. Jelenleg 42 gyerekkel foglalkozunk, közülük 69% részesül gyermekvédelmi kedvezményben és 64% hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű.